Csütörtök, Jel 6,1-8

És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.

Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!" És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.

Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd".

Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. Jel 6,1-8

Nehezen felfogható, mit jelent az első négy pecsét, ki a négy lény, a lovak és lovasok...

Csak azt tudjuk, hogy egyszer régen, egy kertben nagyon elromlottak a dolgok, azóta tengernyi félelem, bizalmatlanság, szomorúság, hatalomvágy, békétlenség, halál... Nincs senki, aki ezt helyrehozhatná! Nincs senki "sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt!" (Jel 5,3)

János mennyei jelenés által, látomásban látta, amint Valaki feltöri a feltörhetetlen hét pecsétet. Így mondjuk, mert azt gondoljuk, amit mi látunk, az valóság, amit János látott, az látomás.

Mert el sem tudjuk képzelni, hogy eltörölhető a tengernyi félelem, bizalmatlanság, szomorúság, hatalomvágy, békétlenség, halál...

El sem tudjuk képzelni, mi mindent tett értünk Krisztus, hogy mit jelent az, hogy

"Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből". (Jel 5,5)

János látta, neki ez volt valóság.

"...boldogok, akik nem látnak és hisznek."

Molnár Péter