Péntek Róm 1,1-15

Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért. Az ő Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai. Mindazoknak Rómában, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

Már pár éve szőjük a szeretetszálakat, felkeresünk gyülekezeteket, fogyatékos otthonokat, idősek otthonait, elesetteket. Augusztus, szeptember, október folyamán több gyülekezeti látogatáson vehettünk részt. Sokat jelentenek ezek az alkalmak, azoknak is, akikhez elmegyünk, és nekünk, a látogatóknak is. Az is nagy öröm azonban, ha mihozzánk érkeznek vendégek, hittestvéreink a határokon innen és túlról. Jó találkozni egymással. Ezeken a találkozásokon lelki ajándékokat adhatunk egymásnak, együtt bátorodhatunk egymás hite által. Van-e a szívünkben olyan erős vágyakozás, mint Pál apostoléban, hogy találkozzunk hittestvéreinkkel, felvállalva ezért némi kényelmetlenséget, lemondást is? Tudunk-e áldozatot hozni azért, hogy mások hite épüljön? Fontos-e egyáltalán a számunkra, hogy mások hite épüljön?

Csenki Zsuzsa