2010. október 2., szombat

Szombat, Jel 7,1-8

Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit". És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt. Jel 7,1-8

A legutóbbi jegyes csoportunkban az első estén, a bemutatkozásnál az egyik pár férfitagja fontosnak tartotta felhívni figyelmünket arra, hogy ő ateista és zsidó. Valószínűleg úgy érezte, jobb az elején tisztázni "fontos" kérdéseket. Több keresztény hívő testvéremtől hallottam már azt a kérdést, hogy a zsidók Krisztus megfeszítése után tekinthetők-e Isten választott népének. Sok megválaszolatlan kérdés van bennem is Izraellel kapcsolatban. A mai ige egy kérdésre választ adott: sokan lesznek Izrael fiai között olyanok, akiknek homlokán ott lesz a mi Istenünk szolgáit jelölő pecsét. És még valamit megtudtam: nem nálunk van a pecsét.
Gondos Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése