2010. december 3., péntek

Péntek, Zsid 1,1-4

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

Mintha egy múzeumi tárlaton sétálnánk... Tudjuk, hogy ahogy egyre beljebb haladunk, úgy mutatja meg a gazdagságát a kollekció anyaga. És egyszer csak elérkezünk a kiállítás legfőbb kincséhez, a leghíresebb alkotáshoz... és csak nézzük..., és átjár minket a szépség, a teljesség, a katarzis.
A Zsidókhoz írt levél egy ilyen úton vezet minket, s a cél az, hogy megértsük: az út Jézushoz vezet, akiben a teljesség, a kezdet és a vég, az igazságosság és a kegyelem egyszerre megtalálható, aki a régire épít és mégis dekonstruál. Egész decemberben egy hónapos szemlélődésre hív minket e nagyon érdekes levél - ne maradjunk le a tárlatvezetésről! Vizsgáljuk meg alaposan, napról-napra az elénk kerülő üzenteket! Talán a végére többet fogsz látni, mint most gondolod!
Illés Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése