Vasárnap, Zsid 2,1-4

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.

Privát felmérésem eredménye, hogy a blogra kattintók egy része csak az igéhez írt gondolatokat olvassa, abból próbál esetleg visszakövetkeztetni, mi is lehet a napi igében... Tehát, akik ma is így tettek, kérem olvassák el a fenti pár sort!

:-)

Ha elfogadjuk azt a kedves képet, hogy a Zsidókhoz írt levél egy tárlaton vezet végig, és alkotásról alkotásra, teremről teremre haladva jutunk egyre közelebb a leglényegesebbhez: Krisztushoz, akkor ezt a mai szakaszt promenádként kell értelmeznünk: kis sétának egy kiállítás képei, vagy két terem között.

Az előző terem, ahonnan jövünk, azt mutatja be, hogy az angyalok alárendeltek és mulandók, míg a Fiú felmagasztalt és örök. A most következő terem, ahova sétálunk, arról szól, hogy mivel a Fiú feljebbvaló az angyaloknál, az amit Ő hozott (az üdvösség örömhíre), méginkább követendő, mint a mózesi törvény, amely angyalok által jött. Felhív, int, buzdít. Holnap sétáljunk tovább, és meglátjuk...

Molnár Péter