Zsidókhoz írt levél 8,1-5

Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."

Próbálom elképzelni, de sehogy sem sikerül, milyen lehetett az ószövetségi és az újszövetségi kor határán szembesülni Isten új ígéretével. Gondolom egy része az embereknek hitetlenkedve fogadta (s fogadja a mai napig) az örömhírt. Aztán lehettek olyanok is, akik elbizonytalanodtak: őseik generációi éltek a törvények szerint, most pedig mindent másként kell majd csinálni?! És persze voltak olyanok is, akik felszabadulva a bűn nyomása alól végre szabadon kitárhatták elméjüket, szívüket Isten felé.

Nekünk könnyebb a helyzetünk, nem köt minket a régi szövetség, hiszen Krisztusban Isten új szövetséggel ajándékozta meg az embert. Legyünk hálásak ezért is egy héttel Karácsony előtt, és az adventi forgatagban gondoljunk arra, hogy akinek hamarosan a születését ünnepeljük, most fenn ül a „mindenható Atya Isten jobbján”, és bemutatta értünk az áldozatát, hogy „aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Pompor Zoltán