Apolstolok Cselekedetei 10,1-16

10,1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 10,2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 10,3 Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!" 10,4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. 10,5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. 10,6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van." 10,7 Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 10,8 Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba. 10,9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10,10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 10,11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 10,12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 10,13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" 10,14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." 10,15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." 10,16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.

Tisztaság és tisztátalanság. Kétezer évvel ezelőtt ez meghatározó tényező volt az ember életében, élő és élettelen környezetéhez való viszonyában. Ebben a tudatban nőtt fel Péter is, és ezen a Jézussal eltöltött évek sem változtattak, bár bizonyos jelek, kijelentések már elbizonytalaníthatták volna (étkezés előtti kézmosás, stb). Most, a Kornéliuszékkal való találkozás megtanította, hogy sem az étel, sem az ember nem tisztátalan, ha Isten tisztának tekinti.

Ki volt Kornéliusz? Eddig sehol nem talált szóval protokeresztyén-nek nevezném. Az Írás szerint szinte keresztyénként élt, hitt Istenben, imádkozott, jótékonykodott, de született rómaiként az Egy Igaz Istenről csak homályos fogalmai lehettek, Jézusról pedig nem is hallott. Kitűnő táptalaj Isten számára! Csak egy olyan személy kellett, aki felvilágosítja, sejtéseit hitté alakítja. Erre ott volt Péter mint a legalkalmasabb személy, de nála meg a tisztátalanság lelki korlátját kellett áttörni. Isten mindkét akadályt elhárította, ezzel megnyitotta az utat a „pogánykeresztyénség” elterjedéséhez! Az ÚR csodásan működik!

Ma is élnek közöttünk protokeresztyének, biztosan ismerünk is nem egyet, akik derék, tisztességes, segítőkész életet élnek, csak valamilyen okból nem hívők, Krisztus hiányzik az életükből. Próbáljunk meg Péterek lenni, fenntartás nélkül közeledni hozzájuk, és ha sikerül, beszéljünk nekik nem agresszíven, hanem szeretettel Krisztusról, arról, hogy a mi életünkben milyen változást hozott az Ő belépése. A sikert bízzuk Istenre.

Mándy Tamás