Apostolok Cselekedetei 11,1-18

11,1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 11,2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: 11,3 "Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük." 11,4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 11,5 "Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 11,6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 11,7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 11,8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 11,9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 11,10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11,11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 11,12 A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 11,13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: 11,14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 11,15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 11,16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 11,17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" 11,18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: "Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre."

Szeretem ezt az igeszakaszt… Számomra kiemelkedően fontos dolgokra tanít. Isten olyan utat mutat itt, amin nekem is járnom kellene. Pedig hányszor jelentem ki dolgokról, hogy azokkal nem foglalkozom, hiszen egy „rendes, hívő” nem keveredhet „olyan” társaságba, nem mehet „olyan” helyre, nem beszélhet „olyan” emberekkel. De kik azok az „olyanok” és „ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?”

Mivel gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom, bizony meg kell merítkeznem az ő világukban, az ő, számomra idegen gondolataikat kell megértenem, olyan utakra kísérni őket, ahova soha nem mennék, olyan tapasztalatokhoz jutok, amik sokszor pirulásra késztetnek, mégsem fordíthatok hátat nekik. Sokuk soha nem hallott Jézus szeretetéről, a mindenkiért elviselt kereszthaláláról, és örök életet ajándékozó feltámadásáról. Nekem kell az Ő szeretetét, elfogadását tolmácsolnom, nekem kell az Ő ölelő karjának lennem, nekem kell az Ő igéjét hirdetnem, mert „a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.” Ehhez kérek erőt Uram!

Fördős Kata