Apostolok Cselekedetei 7,54-60

István megkövezése, üvegablak

7,54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 7,55 Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. 7,56 Ekkor így szólt: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." 7,57 Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 7,58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. 7,59 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" 7,60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt.

Szentlélekkel telve az égre tekintett…

Térdre esett…

István a kereszténység első vértanúja (Kr.u.1-36 v.37), aki apostoli szolgálatra rendelt diakónus volt, Jézust a Megváltónak és Isten fiának vallotta, ezért Isten káromlásával vádolták, ügye a nagytanács elé került. István az itt elmondott történeti áttekintésű beszédében rámutat, hányszor utasította vissza Izráel népe Isten kegyelmét, állt ellen a Szentléleknek, az Igaz eljövetelét hirdető prófétákat pedig megölték.

István mártír

(A hallgatóság soraiban feltehetően jelen van Saul is – a kövezésnél a hamis! tanúk ruháikat egy Saul nevű ifjú lábaihoz tették. Pál egyébként a későbbi leveleiben sok olyan gondolatot vet fel, melyeket először István mondott ki. Lukács evangéliumában pedig felfedezhetjük a hasonlóságot, sőt párhuzamot Jézus és István között, haláluk körülményei és megbocsátó imájuk révén.)

A felhergelt tömeg kivonszolta őt a városból és halálra kövezte.

István tudta, milyen keserves halál vár rá, mégsem félt, nem könyörgött életéért.

Szentlélekkel telve az égre tekintett és bizonyságot tett a Megváltó Krisztusról.

Térdre esett és megbocsátásért könyörgött ellenségei számára. 

Van-e nekünk ilyen hitünk?

Miklódy Márta