17,10 A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 17,11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 17,12 Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 17,13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 17,14 Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 17,15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
Tegyetek tanítványokká minden népeket! – mondta Jézus, és az apostolok vállukra vetették tarisznyájukat és nekiindultak az útnak. Nem volt se internetük, se blogjuk, se médiájuk, se szép powerpoint prezentációjuk, csak egyetlenük: a HITÜK!
 |
| Slawek Gruca: Puppets |
Bizonyára sokunkban motoszkál a kérdés, ha az apostolok cselekedeit olvassuk, hogy mit tanulhatunk ebből a XXI. században? Hiszen valószínűleg nem sokan fogunk ebből a gyülekezetből egy szál tarisznyával, egyetlen saruban nekivágni az útnak távoli országok idegen népei felé, hogy kockáztatva haragos fogadtatást, ütlegelést, elzavarást, börtönbe vetést hirdessük Jézus tanításait. Talán nem is kell ezt tennünk. Viszont minden nap, a nap bármely órájában erőt meríthetünk abból, hogy az az egyetlen dolog, amivel a tanítványok nekivágtak az útnak, elegendő bármire és bármilyen tetthez itt e földön. Ez a csodás erő pedig a hitünk. Ez legyen velünk minden nap – ezt üzeni nekünk Pál Béreából.
Torday Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése