17,22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 17,23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 17,24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 17,25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 17,26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 17,27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; 17,28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. 17,29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. 17,30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 17,31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból." 17,32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: "Majd meghallgatunk erről máskor is." 17,33 Pál ezután eltávozott közülük. 17,34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.
- Uram, kitapintalak és megtalállak a hajnal csöndjében, a reggeli csípős hidegben, a keményre fagyott földben, a Duna jeges hullámaiban, a tavasz ígéretében. Nem vagy messze, Uram, közel vagy hozzám, a gyerekeim tekintetében, az idősek mosolyában. Benned élünk, mozgunk és vagyunk, benned ringatózunk. Áldunk téged befogadó kegyelmedért.
- Nem vagyok egyedül, Veled minden gondom megoszthatom, meghallgatsz, elfogadsz, megvígasztalsz, magadhoz szorítasz, tenyeredbe metszettél, gondoskodsz rólam, betöltöd a szükségeimet, nagyon szeretsz, gondod van minden utamra, nevemen szólítasz - ISMERSZ engem, és én ezért ismerhetlek. Köszönöm, hogy talán sokaknak ismeretlen vagy, de bárki megismerhet Téged!
- Köszönöm, Istenem, hogy miközben Athénban a görögök "bölcsességet keresnek", addig Pál a megfeszített Krisztust hirdeti. Köszönöm, hogy bár ez némelyeknek bolondság, de lehetünk sokan, akiknek ezek a szavak a Te erőd és a Te bölcsességed.
- Köszönöm, hogy a Te "bolondságod" bölcsebb az emberi bölcsességnél, és a Te "erőtlenséged" erősebb az emberek erejénél.
- Uram, kérlek, hadd tudjunk segíteni azoknak, akik keresnek, de még nem találnak, mert annyi tudatlanság és félreértés van Veled kapcsolatban! Legyél számukra az ismeretlenségből a legszemélyesebb Úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése