20,1 Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. 20,2 Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. 20,3 Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. 20,4 Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. 20,5 Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. 20,6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.20,7 A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 20,8 Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 20,9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 20,10 Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne zajongjatok, mert a lelke benne van.” 20,11 Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 20,12 A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
Pál egészen különleges ember volt. Megtérése után egész életét Istennek szánta és az Ige terjesztésének. Pál missziói útjai során rengeteg elutasítást kapott, de mégsem adta fel soha. Kitartóan hirdette az Igét és akár egész éjjel prédikált, mint itt is. Az emberek gyógyulásra és vigasztalásra találtak. Nekünk, keresztyéneknek is ilyen elszántan és ilyen kitartóan kellene hirdetnünk az Igét. Minden embernek szüksége van az Igére és Isten megismerésére. Nekünk pedig az a küldetésünk, hogy minél több emberhez eljuthasson. Mi is vigasztalásra találtunk az Ige által, és milyen jó lenne, ha ezt egyre több ember megtapasztalhatná. Ehhez viszont misszióba kell kezdenünk. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, ha már a barátaid, ismerőseid körében tudsz beszélni Istenről, az már egy jó kezdet. Vállalnunk kell hitünket, és őszintén elmondani a tapasztalatainkat másoknak is, hogy ők is vigasztalásra és megváltásra találjanak, mint ahogy itt, ennek a történetnek a szereplői is. Mindenki számára van menekvés, még akár a halál torkából is. Luzsicza Fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése