
Két olyan szó jut eszembe erről az igeszakaszról, melyeket manapság a közbeszédben nagyon ritkán használunk: ALÁZAT ÉS ENGEDELMESSÉG. Pál megérkezik Jeruzsálembe és találkozik a testvérekkel, a vénekkel, akik mindnyájan jelen voltak (!) és Jakabbal. Elbeszéli, hogy MIT TETT ISTEN a pogányok között az ő szolgálata által. Precíz megfogalmazás! Nem én, Pál vagyok az, aki ezt megcselekedtem, hanem Isten használt engem eszközként, hogy megtörténhessen az Ő akarata: a pogányok között is vallják és követik Krisztust! Ezt hallva dicsőítették az Istent. Nem magukat, nem egymást, ISTENT. Ma is, nekünk is ALÁZATtal kell elfogadni azt a szolgálatot, amit Isten ránk bízott, és a bármilyen szolgálatban sikerrel járunk, nekünk is Őt kell dicsőíteni. A helyi vezetők tanácsát megfogadva Pál aláveti magát a tisztulási szertartásoknak. Nem áll oda vitatkozni, bízik a helyi vezetők bölcsességében, hogy azok helyismeretük alapján hasznos tanácsokat adnak a számára. ENGEDELMESKEDIK a jeruzsálemi véneknek.
„Uram! Köszönöm, hogy a számomra is van általad rendelt szolgálat. Add Uram, hogy ezt felismerjem, megértsem, és ALÁZATTAL elfogadjam. És kérlek, adj erőt és segítőtársakat a nekem rendelt szolgálatok elvégzéséhez! Segíts meg, hogy ebben is a Te dicsőséged mutatkozzék meg, és hadd dicsőíthessük a Te szent nevedet mindezért! Kérlek, Uram taníts engem ENGEDELMESNEK lenni, amikor erre van szükség! És adj erőt, ha szólni kell, és tudjam meghallani, megérteni a Te vezetésedet, hogy mikor, melyikre van szükség. VEZESS JÉZUSUNK!”
Csenki Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése