Pál első levele a Korinthusiakhoz 3,1-5

3,1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. 3,2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3,3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 3,4 Ha az egyik ezt mondja: "Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: "Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.

2000 év alatt nagyon sokat fejlődött a világ, de bizonyos emberi tulajdonságok keveset. Ilyen az irigység és viszálykodás. Addig, amíg kevés dolgot birtokolt az ember, az irigység is ritkább volt. Nagyon érzékeny pontra hívja fel Pál a figyelmet. Egyikünk sem tudja beismerni, hogy irigy, s úgy teszünk, mintha nem lennénk azok, s ez mérgezi a viszonyokat.

Az értelmező kéziszótár szerint: irigy az, aki más javain, sikerein, jobb helyzetén bosszankodik és azt inkább magának kívánja, vagy aki tulajdonát, jobb helyzetét önzően félti.

Pál figyelmeztet, hogy az irigység és viszálykodás a testi ember tulajdonsága. A Krisztus szeretetét megtapasztalt embernek a lelki ember mértékéhez kell igazodni. Az irigység belülről mérgezi a lelkünket, a viszolykodás pedig a lelki kiskorúság jele.

Ha egy gyülekezet közössége a Krisztus-test tagjainak vallja magát, akkor az irigység és viszálykodás beteggé teszi a tagokat, a közösséget. Egymással versengő csoportok megbénítják a közös, szeretetben történő cselekvést, szolgálatot.

Mi is helytelenül cselekszünk, ha olyan dolgokkal dicsekszünk, ami a másikban irigységet vált ki.

Balázsi Péter