Pál első levele a Korinthusiakhoz 10,14-33

10,14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! 10,15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 10,16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? 10,17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. 10,18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? 10,19 De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 10,20 Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 10,21 Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. 10,22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 10,23 Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. 10,24 Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. 10,25 Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, 10,26 mert "az Úré a föld és annak teljessége". 10,27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. 10,28 De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. 10,29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 10,30 Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? 10,31 Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 10,32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; 10,33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.

Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Ha semmi mást, csak ezt az egyet minden ember be tudná tartani... Akkor elmondhatnánk Petőfivel, hogy "megálljunk, mert itt van már a Kánaán!" De tudjuk, hogy Pál olyat kér, amit a legnehezebb megtenni, mert életösztönünkkel (nevezhetnénk persze inkább halálösztönnek a velünk született önzést) teljesen ellentétes indulat. Vannak olyanok egyáltalán, akikkel önzetlenek tudunk lenni? Azon kevesekkel bizonyosan, akiket szívből szeretünk. A szeretet legyőzi az önzést, de sajnos az önzés is elnyomja a szeretetet. A miénk a döntés: vagy az Úr poharát, vagy az ördögök poharát választjuk.
Mi hát a szabadulás, ha kötöz minket az önzésünk? Jézus ezt mondja: "Újonnan kell születnetek." Lehetek példás hívő egyháztag, lehetek művelt, bölcsen szóló, bőven adakozó, lehetek akár az első a szolgálatban, mégis, ha szeretet nincs bennem, ma is, holnap is, Jézus hív: "Újonnan kell születnetek."

Gondos Attila