Pál első levele a Korinthusiakhoz 11,17-22

11,17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. 11,18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. 11,19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. 11,20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni, 11,21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. 11,22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.

Hogyan is illünk össze? Kik a jobbak és kik a nehezen elviselhetők a Szilágyin? Teszerinted, meg őszerint meg nekem. Nem hinném hogy bármelyikünk - ha őszinte - szégyenkezés nélkül tud a kérdésre válaszolni. Mindannyian beálltunk egy szerepjátékba, amelyben a középpontban többet van az "én", mint a másik megértésének szándéka. Bármelyik egyháztagunkkal egyenrangú félként kellene tudnunk együtt vacsorálnunk. Ez az adott korban a legbelsőbb barátság jele és pecsétje volt. Magamból kindulva úgy látom, sok még tennivaló, hogy mindenkit belső ellenkezés nélkül így tudjak elfogadni.

Fekete Márton