13,1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 13,2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 13,3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 13,4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 13,5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 13,6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 13,7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 13,8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 13,9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 13,10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 13,11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 13,12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13,13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Szeretethimnusz.
Mi is az a szeretet? Mik a jelei? Mik a mellékhatásai? Tapintható? Színe van? Netán szaga? Íze? Az óvodában a gyerekek ilyesmiket kérdeznek, ha a szeretet szóba kerül. Aztán elmondják, ők mit értenek ezalatt. Szeretik a macijukat, az anyukájukat, a karamellás tejet, a zöld építőkockát. Ha jobban belegondolunk, nekünk, felnőtteknek mit jelent? Mi jut először eszünkbe, ha meghalljuk: SZERETET?
Nekem, most hogy újból elolvastam a szeretethimnuszt, valami egészen furcsa dolog. Egy váratlan, és szokatlan érzés kerített hatalmába. Felháborodottságot éreztem, sőt csalódottságot. Az volt az első gondolatom, hogy a XXI. században nekünk, fiatal nőknek megmondják mit mondjunk, mikor mondjuk, mit vegyünk fel, hány kilók legyünk, hogy üljünk, hogy járjunk, mit gondoljunk, vagy épp mit ne.
Pál apostol szeretethimnuszában megszámoltam, hogy tizenötféleképpen le van írva, hogy milyen is a szeretet, illetve milyen nem. Mindenre oda kell figyelnem ahhoz, hogy megfelelő legyen a szeretetem? Isten igéje is korlátozni akar? Már nem csak a világ, hanem maga a Szentírás is megmondja milyennek kell(ene) lennem?
...
Sokat gondolkodtam ezen, gugliztam, kérdeztem, beszélgettem erről nálam okosabb emberekkel, míg végül rájöttem, hogy ahelyett, hogy bosszankodom, hálásnak kéne lennem! Hálásnak azért, hogy tudhatom, a szeretet ennyire sokszínű. Hogy az Úristen egy ilyen fantasztikus kis szerkezetet helyezett el a mellkasomban, ami képes arra, hogy így szeressen. Képes arra, hogy az Úrnak tetsző módon szeressen. Tudom, hogy nehéz feladat, de segítenem kell ezt a kis szívet, hogy a maximumot tudja nyújtani mindig, minden helyzetben.
A szeretethimnuszban található a legkedvesebb igeversem, ami azért is áll nagyon közel hozzám, mert ez a szüleim házassági igéje. "A szeretet soha el nem fogy." Jó érzés az, hogy a való világban a szüleim között látott szeretet alapján tudom értelmezni Pál himnuszát.Árvai Katus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése