Pál első levele a Korinthusiakhoz 16,13-24

16,13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 16,14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 16,15 Kérlek titeket, testvéreim: tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16,16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 16,17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 16,18 Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 16,19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 16,20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 16,21 Köszöntésemet saját kezemmel írom: Pál. 16,22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! 16,23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 16,24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.

"kik az ő lámpásokat kezükbe vévén..." "Kérlek benneteket Atyámfiai: jól tudjátok, hogy Stéfánának háznépe Akhájának elzső zsengéje a hitben..."

Megérint engem Pál apostol szerető figyelme és intése frissen megtért testvéreink zsenge hitéről, a velük való gondoskodásról, mely ma is élő feladat. Eszembe jutnak a "hidak", "galambok", keresztelők, sok fiatal pár, család: mind megannyi új lehetőség, ajándék a gyülekezetnek. Meg tudjuk-e tartani őket, eljutnak-e velünk a zsenge hitig? -ha igen, bennünket választanak-e gyülekezetnek, akarnak-e velünk tovább, együtt? "Hogy ti is az ilyeneket megbecsüljétek" - kér bennünket az apostol. Gondolunk-e az utóbbi időben konfirmáltakra, észrevesszük-e ha valaki már nem jön? Kis hittanosainkra, szüleikre, testvéreikre? Szeretném, ha tudnátok, hogy a mi családunkban Fanni leányom nyolcéves korában került a gyülekezetbe: mert volt egyszer egy iskolai szülői értekezlet, amelyen érkezett egy meghívás...

Imádkozzunk értük: Uram, tudjuk, hogy mi vagyunk földi kezed, lábad, szíved itt, ebben a gyülekezetben, nincs mire várnunk, add, hogy megtapasztaljuk erőnket, megéljük bőségünket zsenge hitű testvéreinkért, testvéreinkkel. Ámen. és tovább megy az apostol: "Hogy ti is az ilyeneket megbecsüljétek, mind azokkal egybe, akik szolgálnak és munkálódnak az egyházi szolgálatban." Mindazokkal egybe, akik szolgálnak és munkálódnak. Gondolhatná bárki, hogy mindez természetes: nagy gyülekezet -> gazdag gyülekezeti élet. De ne gondolja, mert nem úgy van, hogy gazdag gyülekezeti élet -> gazdag szolgálók, hanem úgy, hogy gazdag szolgálók -> bővelkedő gyülekezet, gondoskodó diakónia, gyümölcsöző misszió.

Történt velem egyszer egy megrendítő dolog. Kitartóan imádkoztam azért, hogy mutassa meg az Úr, mennyit vállalhatok családom mellett a munkahelyemen, a gyülekezetben úgy, hogy továbbra is gondoskodó anya, testvér, gyermek maradhassak, családom ne sérüljön, szóval mikor mondhatok igent és mikor nemet. Én igen türelmetlen ember vagyok és nagyon-nagyon nehezményeztem, hogy nem kapok választ, pedig csak 2-3 nap telhetett el. Aztán elutaztam egy külföldi konferenciára és ott szabadidőnkben részt vettem egy csapatjátékban. Az egyik feladat a következő volt: minden csapatnak volt egy nagy autógumi-hegye, úgy kb. 20-25 gumi. Az volt a feladat, hogy minél több autógumit raboljunk a többi csapattól és a végén az győzött, aki megadott időn belül a legtöbb gumit szerezte. Mi mind az öten - egyéni akcióban, csapatot feledve - hatalmas erővel gumikra vadásztunk: semmink nem maradt. Semmink... Miután vége lett a játéknak, leültem a földre, csapattársaim nem értették, hiszen ez csak játék, azt hitték, nemtudom elviselni a vereséget, pedig én nyereségemben és örömömben hálát adtam: a válaszért.

Atyánk, kérünk Téged mi, a budai gyülekezet: őrizz meg bennünket, hogy általad mi is megőrizhessünk másokat. Kérlek, add, hogy észrevegyük azt is, aki régóta a gyülekezetünkben velünk van, és ne csak azt, aki elmarad, őrizd meg azokat, akik hitben velünk élnek és szolgálnak: gyülekezetünk egész közösségét. Áldd meg a munkálódóinkat, a nyáj őrzőit, a nyájat és azt is, aki útra kel... Kérünk Téged mindannyian, mi: az egy és a kilencvenkilenc. Ámen.

Kocsis Judit