Pál első levele a Korinthusiakhoz 9,19-23

9,19 Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 9,20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 9,21 A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 9,23 Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.

Köszönöm, hogy újra olvashattam ezt az igét, nagy bátorítást jelent nekem. Sok-sok gyermekkel foglalkozom, óvodással, kisiskolással, gimnazistával, gyülekezethez tartozóval vagy éppen a hittől, Istentől nagyon is távol állóval. Ahányan vannak annyi félék, el sem tudjátok gondolni milyen zavaros, furcsa, megdöbbentő gondolataik vannak Istenről, Jézusról.  Sokan soha nem találkoztak önzetlen szeretettel, sokukat nem ölel át senki és nagyon kevesen vannak, akik békés, nyugodt családba növekedhetnek. Legtöbbjüket a felnőttek el és megítélik, akár külsejük, akár viselkedésük alapján, nem is gondolva arra, hogy a vad külső, a durva szavak remegő szívet, elfojtott könnyeket, kifejezhetetlen szeretet vágyat takarnak. Mi, ki lehetek én nekik? Hát pont azt adhatom, amit Pál a körülötte élőknek. Ő képes volt mássá lenni, nem megalkuvásból, nem gyávaságból, hanem a hit bizonyosságával. Bátran indult különféle emberekhez, más-más környezetben élőkhöz, törvény alatt lévőkhöz, vagy pont törvény nélküliekhez. Hány féle módon, hányféle nyelven kellett elmondania az evangéliumot, hogy az emberek azt értsék belőle, ami a legfontosabb: a megváltó kegyelemet, a vételen szeretetet, azt, hogy volt Valaki, aki az életét adta értünk.

Nekem is ezt kell tennem: ovisnak ovissá, kamasznak kamasszá kell lennem, hogy általam, a szavaim, az ölelésem, a szeretetem nyomán találkozhassanak egy sokkal nagyobb, soha el nem múló szeretettel.  Köszönöm Uram, hogy munkatársad lehetek, hogy igéddel vigasztalhatok, hogy letörölhetek könnyeket, hogy taníthatom, Nálad mindig vigaszt lelhetnek, hogy Veled élni öröm, békesség és biztonság. Ahogy az egyik gyermek mondta: „Akinek nincs igazi apukája, annak Isten lehet az apukája. Ennek úgy örülök!” 

Fördős Kata