2,23 És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 2,24 A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" 2,25 Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 2,26 Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." 2,27 Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 2,28 tehát az Emberfia ura a szombatnak is."

Divatos dolog manapság az önismeret-fejlesztés, és számos ilyen jellegű tréninget találhatunk a pszichodrámától kezdve a Carnegie-módszeren át a klasszikus Freud-féle analízisig. Megnyugtató-e vagy inkább drámai érzés, ezt most nem tudom eldönteni, de tény, hogy a Biblia a legjobb önismeret-fejlesztő tankönyv is egyben. Ami persze logikus is, hiszen ki más is ismerhetne bennünket jobban, mint a mi Teremtőnk?! Láthatjuk, hogy mennyire ismeri, és ismerte már évezredekkel ezelőtt is az Úr a mi legfőbb gyengeségeinket, neuralgikus pontjainkat. Az egyik ilyen fő gyengeségünk (gyarlóságunk, ha úgy tetszik) bizony a túlzott önmagunk felé fordulás – ami a hatalomvágytól, nagyképűségtől kezdve a teljes bezárkózásig, depresszióig sok mindenben kicsúcsosodhat végül.
Isten ennek a betegségnek a gyógymódjául „írta fel nekünk receptre” a hetedik nap törvényét – hogy legyen minden héten egy nap, amikor az ember nem önmagával és önmaga problémáival törődik, hanem az Istennel való kapcsolatának elmélyítésével. Az ember azonban ravasz lénynek bizonyult, és az önmaga iránti túlzott szeretettől vezérelve, kicsavarta, kifordította a törvényt a maga hasznára – kinevezve a hetedik napot gyakorlatilag a lustaság, a tespedés napjává, amikor semmilyen, erőkifejtéssel járó tevékenység nem végezhető. Nos, megértem az Urat, ha ennek láttán igencsak elkerekedett a szeme, sok mindent akarhatott ő a szombat törvényével, de ezt pont nem.

Erre világít rá Jézus is, amikor kalászt tép az éhezőknek szombaton: a hetedik nap Isten szándékai szerint nem a „Semmit-cselekvés Napja”, hanem a „Jótett-cselekvés Napja” kellene legyen, az a nap, amikor figyelmünket és cselekvő szándékainkat önzetlenül (azaz etimológiailag önzés-telenül) Isten felé, a Szeretet kiteljesedése felé és embertársaink felé irányítjuk.

Torday Gábor