Márk evangéliuma 5,1-20

5,1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 5,2 Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 5,3 akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. 5,4 Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5,5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 5,6 Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 5,7 és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" 5,8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" 5,9 És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." 5,10 És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 5,11 Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, 5,12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" 5,13 Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. 5,14 Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 5,15 Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 5,16 Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 5,17 Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 5,18 Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. 5,19 Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." 5,20 Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.

E történet olvastán akár azt is gondolhatnánk, világunk démoni hatalmak játékszere. Pedig arról van csupán szó, hogy a szentírók is saját koruk gyermekei voltak. A ókori démonhit korhoz kötött történeteiben, képzeletvilágában éltek. Fogalmaik, képeik ezt tükrözte. De ha az egész Szentírást figyelembe vesszük, bátran kijelenthetjük: Világunk nem démoni hatalmak játékszere. Az emberi élet egyedül Istené. Te is egyedül az ő hatalma alatt vagy!

goofymne.deviantart.com

Könnyű ezt leírni, mondani, akár az eszünkkel tudni, annál nehezebb így élni-érezni. A szerető szülő gyöngéd ölelése, mely a kisgyermek minden zaklatottságát képes elűzni, hiányzik Isten-kapcsolatunkból. Legtöbbször a túlképzett természettudós- vagy a vájt fülű teológus-énünk az akadály. Az evangéliumot olvasva azt látjuk, hogy Jézus közelében megtapasztalható ez az erő, ami nem csak az ókori ember babonás démon-hitét, de a mai élet szorongásait is le tudja győzni. És legtöbbször az imádság az a létmód, amiben megérezhető az Ő ölelése.

Molnár Péter