Márk evangéliuma 7,1-23

7,1 Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, 7,2 és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. 7,3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, 7,4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. 7,5 Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" 7,6 Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7,7 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. 7,8 Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." 7,9 Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. 7,10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. 7,11 Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, 7,12 akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; 7,13 és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek."
7,14 Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: 7,15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." 7,16 "Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!" 7,17 Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 7,18 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 7,19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 7,20 de hozzátette: "Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. 7,21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 7,22 házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. 7,23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert."

Mi is kezet mosunk étkezés előtt, talán még gyakrabban és alaposabban is, mint a farizeusok. Ha belegondolunk, testünk porból vétetett, azaz a föld anyagai, elemei alkotják. Tehát amit ételként beviszünk, az is a földből származik, nem idegen anyag. Majd, miként végül testünk is, a földbe kerül vissza. (anyagi körforgás) A tisztaság azonban Jézus tanítása szerint nem a tisztálkodáson múlik. „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről jönnek elő a gonosz gondolatok….” Ezek válnak aztán kisebb-nagyobb vétkeinkké, bűneinkké.

Érzelmeink központja a szív. A lélek ezen keresztül szólongat minket. De jelen van mindig a Sátán kísértése is, látszólag szebbet, jobbat, könnyebb utat ígér nekünk. De sohasem a lelki tisztaság útját kínálja. Ezt csak a Szentlélek ereje által járhatjuk. Keskeny ösvény, de Jézus után lépegetünk. Útelágazások is vannak, ekkor is a Vezetőt kell követnünk. Ez mindig nehezebb, rögösebb út, mégis érdemes emellett döntenünk, mert az Atya terve szerint ez szolgálja javunkat. A Szentlélek a Mindenható Isten ajándéka, a Jézus által megígért Pártfogó, de egyben szigorú bíránk is, a neve: lelkiismeret. Kínoz, ha „nem tiszta”, ha letértünk az útról, de kész a megoldás: Jézushoz fordulunk, mert Ő „pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek” (Zsolt. 18:31) Mielőtt másokról ítéletet mondanánk tehát, találjuk meg saját szemünkben a gerendát és csak azután próbálkozzunk a testvérünk szálkájának eltávolításával. Ha minden nap szánunk időt arra, mikor „szívünk csendben az Úrra figyel”, nem tévedhetünk el.

Miklódy Márta