9,14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 9,15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. 9,16 Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” 9,17 A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 9,18 és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." 9,19 Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" 9,20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. 9,21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. 9,22 Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" 9,23 Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." 9,24 Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” 9,25 Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” 9,26 Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. 9,27 Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. 9,28 Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 9,29 Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” 9,30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, 9,31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. 9,32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
Igen - nem - igen - nem... hiszek - nem hiszek - hiszek - nem hiszek... fent -lent, fent - lent, fent - lent.
Életünk útját járva mi is gyakran megtapasztalhatjuk, hogy valamit nagyon akarunk, valamihez nagyon értünk, valamit nagyon tudunk, és mégsem „jön össze”. Hiányzik valami, amit hiába keresünk, kutatunk könyvekben, interneten, előadásokon, valami ami több a rációnál, ami túlröpít a reális lehetőségeken. S mikor rálelünk, ráérzünk, már tudjuk is, mit kerestünk: hitet és reményt. Hitet abban, ami lehetetlen, amit mi nem vagyunk képesek véghezvinni. Reményt ahhoz, hogy napjainkat ne ragadja meg a néma lélek, életünket ne rázza szét, úgy, hogy tajtékzunk, fogunkat csikorgatjuk. Hányszor vetnénk magunkat tűzbe is, vízbe is, hányszor esünk földre segítséget várva. A tanítványok, kiknek hitetlensége, erőtlensége az enyém is, amin csak egy dolog segíthet: az imádság.
Az imádság, melyben szemtől szembe állhatunk Megváltónkkal, szívünket-lelkünket megüresítve, életünk pergő perceit elé vihetjük. Amikor így kiáltunk neki: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Fördős Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése