Bírák könyve 5. fejezet

5,1	Debóra éneke Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
5,2	Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az Urat!
5,3	Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.
5,4	Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.
5,5	Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt.
5,6	Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak.
5,7	Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként.
5,8	Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.
5,9	Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az Urat!
5,10	Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek!
5,11	Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az Úr igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az Úr népe.
5,12	Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia!
5,13	Így jött a dicső maradék, jött az Úr népe a hősökkel hozzám:
5,14	Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók,
5,15	Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
5,16	Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
5,17	Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.
5,18	De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.
5,19	Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek el.
5,20	Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával.
5,21	A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. - Folytasd lelkem, teljes erővel!
5,22	Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei!
5,23	Átkozzátok Mérózt - mondta az Úr angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a hősök közt!
5,24	De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt.
5,25	Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.
5,26	Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát.
5,27	Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül.
5,28	Az ablakon át kinézett, jajgatott Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija? Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei?
5,29	Legbölcsebb udvarhölgye válaszol, ő meg ismétli magában szavait:
5,30	Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz a nyakamra zsákmányul!
5,31	Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke lett az országban negyven esztendeig.