2011. június 17., péntek

Márk evangéliuma 15,20–47

20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28 (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták.”) 29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.” 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?” 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. 42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, 43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44 Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

1 megjegyzés:

  1. Jézus hős volt, tudta mi vár rá. Vállalta sorsát és elképesztő a szenvedését.
    Érthetlen, felfoghatatlan,hogy a környezetében lévő zsidók gonoszságat és cinizmusát mi váltotta k? Kételyeiket Jézus személyével szemben a kínhaláláig fenntartották, holott tudott volt köreikben, hogy Jézus sok csodát produkált, bűnösöknek megbocsátott, gyógyított és fáradhatatlanul tanított.
    Földi élete önmagában is csoda volt mely Isten fiához méltó, de földi halandók számára felfoghatatlan volt.

    Köszönjük Jésusunk, hogy szenvedéseddel elvetted bűneinket és földi életünkben a feltámadás reményében a szép keresztyén vallás által érezhetjük magunkat közel Hozzád!

    Kovács István

    VálaszTörlés