13,21 | Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: "Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem." |
13,22 | Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? |
13,23 | Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. |
13,24 | Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél?" |
13,25 | Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: "Uram, ki az?" |
13,26 | Jézus így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának; |
13,27 | és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: "Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" |
13,28 | Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. |
13,29 | Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre", vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. |
13,30 | Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt. |
________________ Beszélgetések és gondolatok a napi Igéről. Oszd meg véleményed!
2011. augusztus 17., szerda
János evangéliuma 13,21-30
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Milyen tragikus dolog Júdásnak lenni!
VálaszTörlésOrsi
"felragyognak a hamuszín egek..."
VálaszTörlés