János evangéliuma 20,24-29

20,24	Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
20,25	A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem."
20,26	Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!"
20,27	Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő."
20,28	Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!"
20,29	Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

Tamás, a "hiszem, ha látom" kijelentésével a kételkedés és hitetlenség megszemélyesítőjévé vált. Ugyanakkor az olvasott szakasz egyéb dolgokra is figyelmeztet.

1. Tamás nehezen viselte Jézus halálát, ezért bánatában visszahúzódott. Hány keresztyén van közöttünk, aki hitbeli sérülést hordoz és ezért eltávolodott a gyülekezettől.

2. Tamás visszahúzódott, de társai nem feledkeztek meg róla. Társai elmondták, hogy látták az Urat. Tamás csak értelme alapján válaszol a hitbeli kérdésre. Hitünk az egész személyiségünket átható felismerés és a szív megérintettségét jelenti.
3. Tamás újra felkeresi a közösséget, így találkozik a Feltámadottal. Nekünk is fel kell keresni a hitbeli sérülteket, csalódottakat.
4. Jézus teljesítette Tamás kívánságát. Jézus meggyógyította Tamás (lelki)sebét. Tamás már nyitott szívvel veszi tudomásul Jézus feltámadását: "Én Uram és én Istenem" (28)
"Krisztus megismerése nem a fej, hanem a szív dolga."(Lavater) A szem látásánál többet ér a hit látása.
Uram add, hogy így láthassalak.
Balázsi Péter