Pál első levele a Thesszalonikaiakhoz 4,13-18

4,13	Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
4,14	Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
4,15	Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.
4,16	Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,
4,17	azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
4,18	Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Nagyon szeretem ezt az igeszakaszt. Még kezdő hívő koromban halottam először, és teljesen lenyűgözött. Egyébként is egészen szokatlan élmény ateistaként bekerülni egy gyülekezetbe, ahol mindenki kedves. De arra még azt mondhatja az ember, hogy: jó, itt pont ilyen emberek vannak. Ezek a thesszalonikaiak viszont mintha azon veszekednének, hogy kié lesz az első hely. Mikor ezt hallottam, magamban elmosolyodtam. Na, ugye-ugye, azért nem olyan tökéletesek... Legalábbis ezt gondoltam, amíg ki nem derült az igazság, hogy megelőzni nem akarják egymást! Milyen nagy szeretet ez! A legfontosabb dologban sem előretolakodni, nem a saját igényei(n)ket érvényesíteni. Irigylésre méltó ez az állapot!

Ernhoffer Anna