Pál levele a Galatákhoz 4,1-7

4,1	Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek,
4,2	hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.
4,3	Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra.
4,4	De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,
4,5	hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.
4,6	Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!"
4,7	Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

• Uram, olykor elgondolkodom, hogy a fiúság lelkét örököltem tőled. Kérlek, mutasd meg, mit jelent ez az életemben. Máskor arra gondolok, hogy különös mennyei örökség vár rám kegyelmedből. Bárcsak méltónak találnál majd ama napon az örökségre.
• Add Istenem, hogy jobban értsük, mit jelent az idők teljessége, az, hogy mi már egy másik korszak gyermekei vagyunk.
• Uram, áldalak, mert szeretetedből örökösöddé tettél. Köszönöm, hogy ezzel minden belső igazi vágyamat felülírtad és túltejesítetted. Lelked erejét kérem, hogy szereteted örököseként a rám bízott javakkal jól sáfárkodjak, ne fukarkodjak, hanem bátran osszam meg azokat másokkal. Ámen.