Pál levele a Kolosséiakhoz 2,16-23

2,16	Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.
2,17	Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.
2,18	Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik,
2,19	de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel.
2,20	Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők:
2,21	"Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!"
2,22	Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések.
2,23	Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.

Árnyék és fény... miként is váltakozik az éltünkben, világunkban? Egyszer egyiket, másszor másikat érzékeljük erősebbnek, meghatározóbbnak. De mindaz, amit most átélünk, megélünk csak árnyéka annak a fénynek, amit majd megtapasztalhatunk, ha futásunkat méltón megfutottuk, és elnyerjük az örök életet, hogy megmártózzunk a végtelen fényben.

Cesar Terrio: Shadow

De addig... mivel is töltjük az időnket? Hát élünk, dolgozunk, okoskodunk, fontoskodunk, ítélkezünk, előtérbe helyezünk olyan kötöttségeket, melyek „csak az e világ szerint élőkre kötelezőek”. Magunkra veszünk olyan terheket, melyeket bátran a hátunk mögé vethetnénk, olyan szabályokat szabunk, melyekkel megkötözzük magunkat és a körülöttünk élőket.
Legyünk bátrak és éljünk a Krisztusban ránk ruházott szabadsággal. Éljük! Értsük, kutassuk az igét és igyekezzünk felfedezni, mikor, hol kell igent vagy éppen nemet mondani. Keressük az Ő szerető bölcsességét! Ne a magunk kegyeskedése, alázatoskodása, önmagunk sanyargatása által próbáljunk érdemekhez jutni. És ne várjuk, kívánjuk meg mástól se, hogy felesleges terheket vegyen magára. Tekintsük egymást nagykorúnak, bízzunk magukban, és higgyünk az igének.

Fördős Kata

„Árnyék mögött fény ragyog,

Nagyobb mögött még nagyobb.

Amire nézek, az vagyok.”

(Gyökössy Endre)