Péter első levele 1,13-25

1,13	Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1,14	Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek,
1,15	hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban,
1,16	úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."
1,17	Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,
1,18	tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból,
1,19	hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.
1,20	Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek,
1,21	akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
1,22	Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek,
1,23	mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.
1,24	"Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull,
1,25	de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

„Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” Bizonyossággal reménykedni a kegyelemben. Milyen nagy biztatás ez! Ma különösen, amikor egy kedves, súlyosan beteg munkatársunk, gyülekezeti tagunk halálhíre érkezett. A hit -az ige szerint- a remélt dolgokban való bizonyosság. Bizonyosság abban, hogy Jézus a Krisztus, hogy Ő nem személyválogató, így hihetem, bizonyos lehetek abban, hogy értem is meghalt a kereszten, engem megváltott drága vérén, hogy nekem örök életem lehessen, hogy a hitünk Istenbe vetett reménység is legyen. Ezért én semmit nem tehetek, ingyen kapom meg, Isten kegyelméből. De mégis int az ige, engedelmességre, egymás iránti kitartó, képmutatás nélküli, tiszta szívből jövő szeretetre, hiszen Isten örökké megmaradó igéje által újjászülethetünk abból a romolhatatlan magból, ami Ő maga.

Mert, jaj, a test elenyészik! Mert olyan, mint a fű, mint a mező virága, megszárad, lehull. De az Úr beszéde megmarad örökre! Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nekünk is. A szomorúság idején nagy vigasztalás, hogy tudhatjuk, aki elment közülünk, ezt ugyanúgy hitte és vallotta, mint mi. Köszönöm Uram, hogy igédből ma is szólsz hozzám, vigasztalást és biztatást adsz a testben való elválás feletti bánat idején!

Csenki Zsuzsa