Máté evangéliuma 2,13-18

2,13	Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."
2,14	Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
2,15	Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."
2,16	Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
2,17	Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált:
2,18	"Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."

József teljesen megbízik Istenben, ezért első szóra elindul a családjával Egyiptomba. Gondolhatnánk, hogy neki könnyű, már megszületett Jézus, látott egy csodát. De azért gondoljunk bele, mi mit tennénk, ha egy álombeli angyal azt mondaná, hogy hagyjunk itt mindent, költözzünk mondjuk Lengyelországba, mert Isten így véd meg valamitől. Én gyakran esem abba a hibába, hogy úgy tekintek a bibliai történetekre, mint ami túl egyértelmű, mert tudom a végét. Pedig úgy kellene olvasni, mint amikor az ember akárhányszor lát egy szomorú filmet, mindig azt várja, hogy hátha mégsem az lesz a vége, ami szokott lenni. Itt is lett volna más lehetőség. József dönthetett volna úgy, hogy nem megy el, vagy más módon próbálja megvédeni a családját. Ő mégis követte az angyal utasítását. Tőlünk kisebb dolgokat kér Isten, mégis jó lenne hasonlóan rábízni magunkat. Józsefnek is bejött... :)

Ernhoffer Anna