2012. január 6., péntek

Máté evangéliuma 3,1-12

3,1
Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában:
3,2
"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"
3,3
Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"
3,4
Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
3,5
Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;
3,6
és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
3,7
Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
3,8
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,
3,9
és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
3,10
A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
3,11
Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
3,12
Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."

"Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!" (Ézsaiás 40,3)
Ezt a csodálatos próféciát idézi mai igénk majdnem szó szerint. Csodálatos, mert a babiloni fogság reménytelen körülményei közepette, távol az ígéret földjétől e szavak felidézik Isten népében azt a csodát, amit már egyszer megtapasztaltak: az egyiptomi szabadítás mintájára, új exodusként majd Babilonból is megszabadítja őket Isten. Sőt, még "rá is tesz egy lapáttal" Ézsaiás, mert negyven évi kacskaringós vándorlás helyett nyílegyest, a szíriai pusztaságon térhetnek majd haza. (És mint tudjuk, az akkori "világpolitikai események" következtében nemsokára valóban villámgyorsan, nyílegyenesen térhetnek vissza.) Krisztus születése előtt hat évszázaddal fogságban vannak, és Isten adja nekik a szabadulás útját.
Hat évszázaddal később a Szentírás nem egy, hanem még két lapáttal tesz erre rá: az első, hogy akiről Ézsaiás jövendölt, nem más, mint Keresztelő János. Ő az, aki egyenessé teszi az ösvényt. Újra fogságban vannak, és újra szabadításra van szükség. A második pedig, hogy az út, ami a kietlen pusztaságon egyenesen átvisz a szabadságba: maga Jézus Krisztus.
"Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt." (Jn 14,5-7)
Molnár Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése