Máté evangéliuma 7,1-6

7,1	"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
7,2	Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.
7,3	Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
7,4	Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.
7,5	Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."
7,6	"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket."

De milyen gyakran is beleesünk mindannyian ebbe a hibába! Általában szívesen méregetjük, nézegetjük a másikat, meglehetősen nagy szigorral. Mindenképpen nagyobbal, mint saját magunkat. És aztán gyorsan kész a vélemény, nem kell rá sokat várni! Ítélkezünk, anélkül, hogy magunkra néztünk volna először.

Pedig mást tanít az ige: A helyes sorrendre . Saját magammal kell kezdeni, és a magamban tapasztalt hibák kigyomlálása után kezdjem el vizsgálgatni a másik embert. Önvizsgálat, de nem elfogultan. Észre-és kivenni a saját szálkáimat, gerendáimat. Ha ezt megteszem, AKKOR FOGOK TISZTÁN LÁTNI. A saját hibáim tudatosulása segítség a másik hibáinak reális értékelésében, és talán elnézőbb is leszek a másik emberrel, ha nem vagyok annyira a magam tökéletességével eltelve, ha tisztában vagyok saját gyengeségeimmel, hibáimmal.

Milyen jó is lenne, ha így lehetne! Segíts Uram, hogy így lehessen!

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak –

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

Csenki Zsuzsa