Máté evangéliuma 8,14-22

8,14	Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.
8,15	Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.
8,16	Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,
8,17	hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta."
8,18	Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra.
8,19	Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy."
8,20	Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
8,21	Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat."
8,22	De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"

Sok mindent megtudunk Jézus földi működésének mélyebb indítékairól ebben a szakaszban. Nagyon oda kell figyelnünk, át kell gondolnunk, hogy megértsük, mit miért mond vagy tesz.

Az első mondatokban azt olvassuk, hogy sok-sok beteget, itt elsősorban szellemi fogyatékosokat vittek hozzá, és ő mindegyiket meggyógyította. Nem vizsgálta származásukat, társadalmi helyzetüket, nem kérdezett semmit, hitüket sem vizsgálta, csak kiűzte a bajt. Nem támasztott utólagos feltételt, hogy „de ezután tessék hívő életet élni”, hagyta, hogy a gyógyulás ténye önmagáért beszéljen. Elgondolkodhatunk, vajon hol voltak, mit tettek ezek a meggyógyultak Virágvasárnapon, Nagypénteken...

Meggyógyította Péter anyósát is, látva lázas állapotát. Ezután az asszony szolgált nekik, ahogy akkoriban egy tisztességes, akár idősebb háziasszonytól elvárható volt. Kár, hogy nem tudunk többet róla, ahogy Péter feleségéről sem. Meg tudták-e érteni, hogy Péter véglegesen Jézus követőjévé vált, és ebből az új, mindennél szorosabb kötelékből a családja csak visszahúzta volna.

Itt jutunk el a legfontosabb, de egyúttal legnehezebb kérdéshez: könnyű-e Jézust követni? A válasz egyértelmű: nem könnyű. Aki Őt követni akarja (vagy inkább csak szeretné?), az nem támaszthat feltételeket, de még haladékot sem kérhet, Jézus ragaszkodik a „vagy-vagy”-hoz. Pedig a történetben a jelentkezők alapos indokokat hoznak fel, Lukács erről részletesebben tájékoztat (Lk 9:57-62), máshol a szülő, a család szerepel akadályként. Ez így nagyon ijesztő, sőt elriasztó - lenne. Én úgy gondolom, a kulcs az „előbb” szócskán van. Ha csak akkor terveztünk Jézushoz csatlakozni, ha életünket a magunk elképzelése szerint előbb már „rendbe tettük”, akkor elhárítja közeledésünket. Ő nem óhajt felesleges kültagként mosolyogni az életünkben, ragaszkodik a fő helyhez, erre a belépőt vérével megváltotta. Ha pedig azt engedtük Neki elfoglalni, biztosan megengedi, hogy egyéb dolgainkkal is foglalkozzunk.
Mándy Tamás