Máté evangéliuma 11,1-6

11,1	Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.
11,2	Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
11,3	"Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
11,4	Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:
11,5	vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,
11,6	és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

Nekem valamiért mostanában két dolog szokott az eszembe jutni az igékről. Most az első az, hogy Jézus milyen jó főnök. Kiküldi a tanítványokat, ezzel le is tudhatná a dolgát. Mégsem dől hátra a bőrfotelban, teszi fel a lábát az asztalra és várja ki, hogy milyen eredménnyel készül el a munka, hanem megy és továbbra is tanít és segít. A másik dolog, hogy Jézus nem spórolja meg a döntést, még Jánosnak sem. Azt üzeni: Nézd, a tetteim beszélnek rólam! Döntsd el, hogy ez elég bizonyíték-e neked. Számunkra is nyitott a kérdés: Jézust várjuk az életükbe, vagy mást? Olyan könnyű abba a hitbe esni, hogy majd pénz, állás, kapcsolat vagy bármi más megoldja az életünket. Pedig az már kétezer éve megoldott. Jézus a válasz a kérdéseinkre.

Ernhoffer Anna