Máté evangéliuma 12,38-50

12,38	„Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: ”Mester, jelt akarunk látni tőled."
12,39	Ő pedig így válaszolt nekik: "Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.
12,40	Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.
12,41	A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!
12,42	Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!"
12,43	"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.
12,44	Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt.
12,45	Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is."
12,46	Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele.
12,47	Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.”
12,48	Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”
12,49	Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim!
12,50	Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

"Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegyen valakiből, jár száraz helyeken, keresvén nyugalmat és nem talál. Akkor ezt mondja: megtérek az én házamba, ahonnét kijöttem: és mikor odamegyen, találja azt üresen." - Üresen. Édesanyám jut eszembe: miután kigyomlálta, megkapálta, megtrágyázta a földet, mindig ültetett bele termő növényt, szép virágot, valami hasznosat. De mi történt volna, ha nem teszi? Hamarosan elfoglalta volna az el nem ültetett termő növény helyét a gaz, a dudva, ami ezen a gazdagon előkészített talajon bizony még bővebb termést hozott volna. Mi van, ha én is csupán ezt teszem? Elűzök minden régi, rossz hiedelmet, babonát, kiseprem a házat, jól megtanulom a törvényeket, kívülről fújom a bibliát, de a ház üres marad. Ha Jézus mint egy csodálatos, követendő eszmény lebeg előttem. Előttem és nem bennem. Az ószövetségi farizeusok jutnak eszembe. Művelt, törvényeket betartó, írásmagyarázó emberek. Hívő emberek. Akik befogadták a szívükbe Istent és az ő törvényeit, akik olyan gondosan betartották és betartatták, hogy időközben észre sem vették: Isten már nincs bennük. Észre sem vették. Milyen szomorú: a Törvény lett az istenük szeretet, irgalom felett. Mindenek felett. Krisztus arra hív, hogy ne jelekre, csodákra várjunk, ne kívül keressük őt, hanem építsünk vele: "És kinyújtván az ő kezét az ő tanítványira, monda: Íme ezek az én anyám és az én atyámfiai. Mert valaki az én mennyei atyám akaratját cselekeszi, az nékem az én atyámfia, néném és anyám."

Atyánk! Segíts bennünket, hogy Krisztus prófétánál több lehessen a saját hazájában: a mi keresztény, Krisztust valló gyülekezetünkben. Ámen.

Kocsis Judit