Máté evangéliuma 23,1-15

23,1	Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:
23,2	"Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek.
23,3	Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.
23,4	Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.
23,5	Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;
23,6	a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;
23,7	szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket."
23,8	"De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
23,9	Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
23,10	Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
23,11	Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!
23,12	Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."
23,13	"Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni."
23,14	("Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.")
23,15	"Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál."

Akkor a legnehezebb betartani a szabályokat, ha mások nem teszik. Főleg egy hívőnek, mert ahhoz elég erős hit, vagy a kárhozattól való erős félelem kell, hogy az ember az üdvösséget minden pillanatban fontosabbnak tartsa, mint az élet kínálta előnyöket. Nekem ez akkor nehéz, ha más előnyösebb helyzetből indul egy célért, mint én. Hányszor gondoltam már, hogy: persze, neki könnyű, meg, hogy az élet igazságtalan, nekem miért kell ezért kétszer annyit dolgoznom... Aztán az csak utólag jut eszembe, hogy én erősebb lettem azoktól a helyzetektől, a másik meg esetleg nem nyert vele semmit. Ilyen ez az igei rész is. A farizeusok nem mutatnak példát, sőt. A hívőknek mégis a saját lelki útjukat kell járniuk. Bár nem könnyű, de függetleníteni kell az életünket másokétól ilyen értelemben. Mert a hozzánk legközelebb állókon kívül, igazából sosem látunk bele a másik életébe. Attól, hogy valami kívülről irigylésre méltónak tűnik, belülről bármilyen lehet. Vagyis kár irigykedni, mert Isten mindig tudja, hogy mi az, amire igazán szükségünk van.
Persze vannak terhek, olykor elhordozhatatlanok, de ha ezek nem lennének, akkor nem lenne a szabadulás öröme sem, nem lenne a helyes értékrend, nem lenne nyugodt lelkiismeret. Lehet, hogy most jó a farizeusoknak, de én nem lennék a helyükben, mikor Isten az orrukra koppint. Úgyhogy örüljünk annak az útnak, amit Istentől kaptunk, és annak is, hogy nekünk lehetnek követendő példáink a gyülekezetben.

Ernhoffer Anna