3,1
Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán
királya kivonult ellenünk egész népével együtt Edreibe, hogy
megütközzék velünk. 3,2 Akkor ezt mondta nekem az Úr:
Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész népével és országával
együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az
emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. 3,3 Kezünkbe
is adta Istenünk, az Úr Ógot, Básán királyát egész népével
együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni.
3,4 Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, nem
volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan
várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban. 3,5
Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve,
kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem
erősített város is. 3,6 Mindenestül kiirtottuk ezeket
úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával:
kiirtottuk minden városban a férfiakat, asszonyokat és
gyermekeket. 3,7 De az összes állatot, meg ami a
városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk
magunknak. 3,8 Így vettük el abban az időben az emóriak
két királyának a kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl
van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig. 3,9 A
szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig
Szenírnek nevezik. 3,10 Elfoglaltunk minden várost a
fennsíkon, az egész Gileádot, az egész Básánt Szalkáig és
Edreiig, Óg királyságának a városait Básánban. 3,11 Csak
Óg, Básán királya maradt meg a refáiak utódai közül.
Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában,
kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges
könyök szerint mérve. 3,12 Abban az időben vettük
birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértől
fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a
rúbenieknek és a gádiaknak adtam. 3,13 Gileád többi
részét és az egész Básánt, Óg országát Argób egész
vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Az egész
Básánt a refáiak földjének hívják. 3,14 Manassé
fia, Jáir kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái
határig. Ezért nevezik azt, vagyis Básánt, az ő nevéről Jáir
sátorfalvainak még ma is. 3,15 Mákírnak pedig Gileádot
adtam. 3,16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam
Gileádból az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak
közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az
ammóni határig, 3,17 meg a Jordánnal határos síkságot
a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a
Piszgá-hegy lábánál keleten. 3,18 Abban az időben ezt
parancsoltam nektek: Istenetek, az Úr ezt a földet már nektek adta
birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül
testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén. 3,19 Csak az
asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek
adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van. 3,20
Addig legyen így, amíg az Úr nyugalmat nem ad
testvéreiteknek, ugyanúgy mint tinektek, és birtokba nem veszik ők
is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik a Jordánon túl.
Akkor térjen vissza mindenki a maga birtokára, amelyet nektek
adtam. 3,21 Józsuénak pedig meghagytam abban az időben:
Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az Úr tett azzal a
két királlyal. Így bánik el az Úr mindazokkal az országokkal,
amelyekbe te bevonulsz.
3,22
Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az Úr maga harcol
értetek! 3,23 Abban az időben így könyörögtem az
Úrhoz:
3,24
Én Uram, Uram! Te már elkezdted megmutatni szolgádnak
nagyságodat és erős kezedet. Mert van-e olyan Isten a mennyben és
a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te?
3,25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó
földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!
3,26 De az Úr megharagudott rám miattatok, nem
hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég, ne beszélj
hozzám többet erről a dologról! 3,27 Menj föl a
Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és
keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a
Jordánon. 3,28 Józsuénak azonban adj parancsot,
erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén,
és ő osztja majd fel az országot, amelyet látsz. 3,29 Ezért
ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.
Nagyon megsajnáltam Mózest. Emberfeletti munkát végzett az utóbbi negyven évben, Isten minden parancsát pontosan teljesítette, a választott nép ott állt az ígéret földje küszöbén, ő a százas éveiben járt. Nem dicsekedett eddigi szolgálatával, tudta és hangoztatta, hogy minden siker Isten folyamatos, közvetlen vezetésének köszönhető. Egyetlen vágya maradt: azt kérte Istentől, hogy ő maga személyesen is megláthassa a tejjel és mézzel folyó földet.
Isten azonban úgy döntött, hogy vele sem tesz kivételt. Osztoznia kell azok sorsában, akikkel együtt jött ki Egyiptomból, s akikre Isten a sok lázongás, elégedetlenkedés miatt megharagudott, és negyven éves ide-oda vándorlás alatt ki kellett pusztulniuk. Isten csak annyit engedett meg Mózesnek, hogy a Piszgá csúcsról megtekinthesse a Jordánon túl elterülő majdani országot.
Igazságtalan volt Isten? Semmiképpen sem! Mózes teljesítette a rábízott feladatot, de az ország elfoglalását Isten a fiatal, tetterős Józsuéra bízta. Tudomásul kell vennie mindenkinek – így nekünk is! – hogy Isten szuverén ÚR, aki bölcsen, számunkra sokszor részleteiben nem érthető terve szerint irányítja a teremtett világot. Ha valamely kérésünket teljesíti, azt hálás szívvel megköszönjük, de ha nem, azt is alázatos lélekkel el kell fogadnunk. Ahogy Mózes tette. Isten azzal (is) jutalmazta, hogy Jézus megdicsőülésekor együtt lehetett Vele.
Mándy Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése