Máté evangéliuma 28,1-10

28,1	Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
28,2	És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá.
28,3	Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.
28,4	Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.
28,5	Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
28,6	Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.
28,7	És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"
28,8	Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
28,9	És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.
28,10	Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”

• Urunk, villámló tekintetű angyalok, üres sír, alig felismerhető Megváltó - hová kerültek a szent asszonyok? Segíts felismerni, Urunk, hogy a te világodban vendégek vagyunk. Ebben a világban te szabsz rendet, s mi csak meresztgetjük a szemünket: hol van mindaz, amit megszoktunk. Köszönjük, Urunk, hogy e szokatlan világban is te megismersz és megszólítasz bennünket. Ámen.