Mózes ötödik könyve 12, 20-31

^12,20 Ha majd kiterjeszti határodat Istened, az Úr, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amennyit csak kívánsz.

^12,21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy odahelyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amit az Úr ad neked, ahogy parancsoltam neked. Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.

^12,22 Megeheted ugyanúgy, ahogy a gazellát és a szarvast megeszik, tisztátalan és tiszta ember egyaránt megeheti.

^12,23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt!

^12,24 Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet.

^12,25 Ne edd meg azt, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak. Ha így cselekszel, azt helyesnek látja az Úr.

^12,26 De ha abból, amid lesz, valamit az Úrnak szentelsz, vagy fogadalommal felajánlasz, azt vidd el magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr.

^12,27 Égőáldozataidat húsával-vérével együtt tedd Istenednek, az Úrnak az oltárára. Véresáldozataidnak a vérét pedig öntsd Istenednek, az Úrnak az oltárára, a húsát megeheted.

^12,28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr.

^12,29 Ha majd kiirtja Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz,

^12,30 vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni!

^12,31 Ne tégy úgy az Úrral, a te Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az Úr előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.

A Teremtő Istenbe vetett hitünk bizony kötöttségekkel jár. A „világ” amelyben élünk ugyancsak kötöttségeket ültet belénk elkerülhetetlenül. Ép lelkű ember nem szívesen viseli, ha mindent parancsra kell tennie. A körülöttünk élő tömeg szokásai, életmódja, kötöttségei utánzásra csábítanak: a pénz szerelme; az a jó, ami nekem jó; közösségi érdek, vagy testi lelki épség megőrzése értelmetlen; félelem, sikertelenség érzése miatt az ámulat, kábulat szeretete (film, játék, rémregény, drog, alkohol); túlzó vágyak a tv játékokban, hirdetésekben látottak alapján; az önmegtartóztatással járó, erőt és kitartást kívánó munka elfogadása, sőt szeretete hiányzik. Tényleg csak a "mindig lehet újrakezdeni", "mindig lehet megújulni" krisztusi tanítás segít. Jézust követve már nem az ÉN az első szempont, és nevetségessé válnak a világi kötöttségek, az Úrtól kapott parancsok meg természetessé válnak. Pál ezt a házassági kötelék elvesztésével példázza, ami különösen egy özvegynek furcsa, jól kell érteni. Nekem most gyerekkorom úszásoktatása jut eszembe, derékra kötött hevedernél fogva egy rúddal tartotta az úszómester a gyereket, így kellett úsznia. Néhány lecke után lazíthatott a rúd tartókötelén, és a következő alkalommal már heveder nélkül úszhatott a nebuló: szabadúszó lett! - mondták. Ilyen szabadúszást kívánok mindenkinek!

Fekete Márton