14,1
Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdaljátok
hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok
le a hajatokat.
14,2
Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged
választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek
közül, amelyek a föld színén vannak.
14,3
Ne egyetek meg semmiféle utálatosat!
14,4
Ezeket az állatokat megehetitek: a marhát, a juhot és a
kecskét,
14,5
a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot,
a bölényt és a vadkecskét,
14,6
és minden olyan hasított körmű állatot, amelynek egészen
kettéhasadt a két körme és kérődző állat, azt megehetitek.
14,7
De nem ehetitek meg a kérődzők közül, illetve a hasított
körműek közül a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert
kérődzők ugyan, de nem hasított körműek; tartsátok ezeket
tisztátalanoknak.
14,8
A disznót is tartsátok tisztátalannak, mert hasított körmű
ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek a húsából ne egyetek, még a
tetemüket se érintsétek!
14,9
Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek
mindazt, aminek uszonya és pikkelye van.
14,10
De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és
pikkelye; tartsátok azt tisztátalannak!
14,11
Minden tiszta madarat megehettek.
14,12
De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a
halászsast,
14,13
a sólymot, a héját és a kányaféléket,
14,14
az összes hollóféléket;
14,15
a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket;
14,16
a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát;
14,17
a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt;
14,18
a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért.
14,19
A szárnyas rovarokat is tartsátok mind tisztátalanoknak, ne
egyétek meg!
14,20
A tiszta szárnyasokat mind megehetitek.
14,21
Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A
lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add
el idegennek, mert te az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne
főzz gödölyét anyja tejében!
14,22
Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn
évről évre terem!
14,23
Az Úrnak, Istenednek a színe előtt edd meg, azon a helyen,
amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Ezt tedd gabonádnak,
mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az
elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat
mindenkor!
14,24
De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod
odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened,
az Úr, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az Úr,
14,25
akkor add el pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s
úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr.
14,26
Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát vagy
juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és
egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad
népével együtt!
14,27
A lakóhelyeden levő lévitáról se feledkezz meg, mert neki
nincs birtoka úgy, mint neked.
14,28
Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a
terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden,
14,29
hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint
neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden
élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja
Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel.
A tized gyakorlása: Hogy is állunk ezzel a kérdéssel? Érvényes ez ma is? Gyakoroljuk? Mire értjük? A keresetemre, amit a munkámért kapok? Vagy minden bevételemre? Összes javaimra? Az időmre? „Mid van, amit nem úgy kaptál?” kérdezi az ige, és valóban, mindent az Úrtól kapunk, és a tized ma is érvényes: Neki áldozni fel mindenemből a javát, az legszebbet, a legjobbat, az első szülöttet, azt, ami nekem is érték, ami tényleg áldozat! Nem matematikai képlet ez, hanem szív kérdése. Aki igazán tiszteli az Urat, annak számára ez nem kényszer, hanem öröm az Úr dicsőségére adakozni „a jövevények, árvák, özvegyek, az egyház javára, hogy ők is ehessenek és jól lakhassanak.”
A gyülekezeti tizedet gyakorolni ugyancsak ebbe a körbe tartozik: a tizedet odaadni a nehéz sorsú, szükséget szenvedő gyülekezetek, egyházi szeretetintézmények felé ma is áldástermő a tizedet gyakorló gyülekezet számára.
Ma az egyik legnagyobb érték az ember számára az idő. Az időmből is odaáldozni az Úrnak a tizedemet, a Vele való kapcsolatom ápolására, imádságra, igeolvasásra, és az időmet oda áldozni az általa elém helyezett, nekem szánt szolgálatok elvégzésére.
És "az isteni matematika" alapján Ígéret is jár ezzel:
„Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját, amit csak végzel.” Ezt az áldást megtapasztalni jó, örömteli, semmihez sem mérhető, semmihez sem hasonlítható érzés! És akkor ismét azon kapjuk magunkat, hogy megint nem mi adtunk. Megint mi kaptunk az Ő végtelen nagy szeretetéből, irántunk való irgalmából! Csodálatos a mi Urunk! Nincs hozzá hasonló! És ilyen az Ő matematikája, ilyen az Ő igazsága!
Ezt az áldást kívánom mindannyiunknak, hogy naponta megtapasztalva kerülhessünk mind egyre közelebb Hozzá!
Csenki Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése