Mózes ötödik könyve 24. fejezet

^24,1 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából.

^24,2 Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül,

^24,3 de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette,

^24,4 akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!

^24,5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett.

^24,6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba!

^24,7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és durván bánik vele, sőt eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!

^24,8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és megtedd mindazt, amire a lévita-papok tanítanak. Vigyázzatok, és úgy tegyetek, ahogyan megparancsoltam nekik!

^24,9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az Úr Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból!

^24,10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle!

^24,11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot.

^24,12 De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában,

^24,13 hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az Úr előtt.

^24,14 Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.

^24,15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az Úrhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni.

^24,16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!

^24,17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját!

^24,18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de ki váltott onnan Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.

^24,19 Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját.

^24,20 Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.

^24,21 Ha leszüreteled szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.

^24,22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.

Minden rosszban van valami jó! Ez egy rémesen elcsépelt mondatnak tűnik, de itt is ez van. A szolgaság jó példa volt, hogy a zsidók megtanulják, hogyan kell emberségesen bánni azzal, aki rosszabb helyzetben van. Normális esetben (nem olyankor, amikor csak a bankba kell bemenni, és személytelen az egész kérés)kellemetlen a kölcsönkérés annak, akinek tényleg szüksége van rá. Isten pedig azt mondja, hogy emberségesen, a kérő méltóságát megőrizve kell intézni ezeket a dolgokat. Azért azt sem mondja, hogy vakon meg kell bízni a másikban. A zálogot jogosnak tartja, csak azt nem, ha az egyik fél megalázza a másikat.  

.