Mózes ötödik könyve 27. fejezet

^27,1 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek.

^27,2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat.

^27,3 Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden igéjét, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az Úr, atyáid Istene.

^27,4 Amikor átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál hegyén ezeket a köveket, ahogyan ma parancsolom nektek, és meszeljétek be azokat.

^27,5 Építs ott oltárt Istenednek, az Úrnak; az oltár köveit ne vassal faragd ki.

^27,6 Terméskőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak.

^27,7 Mutass be békeáldozatot is, edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt!

^27,8 Írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét tisztán és világosan!

^27,9 Azután így beszélt Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak népévé.

^27,10 Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek.

^27,11 Ilyen parancsot adott azon a napon Mózes a népnek:

^27,12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin.

^27,13 Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.

^27,14 Azután a léviták szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:

^27,15 Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen!

^27,16 Átkozott, aki gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,22 Átkozott, aki a nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép mondja rá: Ámen!

^27,26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész nép mondja rá: Ámen!

Felületes olvasásra úgy tűnik, hogy ez a fejezet átkokról szól. 

A zsidó nép átkelhet a Jordánon, elfoglalhatja az Ígéret Földjét. Ehhez meg kell erősítenie, hogy tudomásul vette azt a törvényt, melyet Isten az ő választott népe számára saját kezével írt, és mindazokat a szigorú további rendelkezéseket is, amelyeket Isten Mózesen keresztül közölt, és amelyek megtartására kötelezte magát. Be kellett látnia, hogy ezek a törvények nem valamiféle önkényes előírások, hanem amellett, hogy Isten vezető hatalmát a mindennapokban biztosítják, a közösség, a kialakuló társadalom erkölcsi alapját képezik.

A népnek átkot kell mondania azokra, akik a szélesebb értelemben vett törvényt megszegik. Ez azt jelenti, hogy önként elhatárolják magukat a vétkesektől, tudomásul veszik azok megbüntetését, kirekesztését a választott népből, ami a gyakorlatban halált jelent.

A népnek minden törvényszegési pontra áment kell mondania, megerősítve az átkot. Nem tudjuk, mindenki őszintén válaszolt-e. Isten elfogadta az ígéretet, hiszen engedte elfoglalni az Ígéret Földjét. Pedig biztosan tudta, hogy a törvényeket újra meg újra meg fogják sérteni. Az átkok hol láthatóan, hol észrevétlenül, de hatnak. Ezt megismertük Izrael történetéből.

Mit mond nekünk ma ez a fejezet? A felsorolt súlyos bűnök jó része a mai társadalmakban is gyakori, a tilalmakat megszegik. De a bűnök egy részét bocsánatosnak tekintik, különösen az erkölcsieket. Az átok nem érvényesül?

A büntetés Isten kezében van, ez az Ő szuverén hatalma. A keresztyén ember tudja, hogy Isten előtt nincs titok, nincs elrejtett bűn, és ettől ő sem mentes, de nem is szabadulhat automatikusan. Azonban azt is tudja, hogy van bűnbocsánat, amely eltörli az átkot! Ennek feltétele az őszinte bűnbánat és a hit, hogy Jézus Krisztus az átok súlyát magára vette. Áldott legyen érte szent Neve!

Mándy Tamás