Mózes ötödik könyve 28, 27-48

^28,27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.

^28,28 Megver az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral.

^28,29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Nem leszel szerencsés utaidon, sőt elnyomott és kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki.

^28,30 Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát.

^28,31 Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.

^28,32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit.

^28,33 Földed gyümölcsét és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel.

^28,34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell.

^28,35 Megver az Úr tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.

^28,36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és kőnek.

^28,37 Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a népek, amelyekhez elhajt téged az Úr.

^28,38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska.

^28,39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg.

^28,40 Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók.

^28,41 Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük.

^28,42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg.

^28,43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz.

^28,44 Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó.

^28,45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked.

^28,46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor.

^28,47 Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened.

^28,48 Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.

Ez egy rettenetes rész. Végigolvasni is szörnyű, nemhogy belegondolni, hogy milyen lehet átélni azt, ha az embernek semmi sem sikerül. Itt az Ige azt mondja, hogy ez azokkal történik meg, akik nem szolgálják Istent. Vajon minden egyes kudarcunknál el kell gondolkoznunk azon, hogy baj van-e a hitünkkel? Mi van a mártírokkal? Az ő hitük például kétségbevonhatatlan, mégis szenvedtek. Számomra a leginkább elfogadható válasz a szenvedésre a szabad akarat. Isten, ahogyan minket sem korlátoz, úgy azokat sem, akik bántanak másokat. Mondjuk minket. Ő csak szenved velünk együtt. És azért az sem mindegy, hogy mi nem sikerül az embernek. Ebben a részben csupa olyan dologról van szó, amit ő eltervez, és ő akar végrehajtani. A lehetőség adott, de nincsen áldás az erőfeszítésen, mert nem Istennel élt élet ez.