Szerda, 3Jn

Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.

Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.

Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent. Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint. 3Jn

János itt egy olyan emberről (Diotrefész) beszél, aki bomlaszt, rágalmaz, káromol, önmaga számára „elsőségre vágyik”, miközben másokat megaláz, és ráadásul még Jézus Isteni mivoltát is megtagadja.

Bizonyára senki sem tiltakozott volna, ha János egy ilyen emberre Isten haragját kéri, halálra kövezést, megfeszítést vagy legalábbis elüldözést sürget. De, nem! Ő azt mondja, „…ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel.” Nem bosszúra vágyik, nem elítél, mégcsak nem is szid. Ő szeretettel érkezik. Ahogy az elkóborolt bárányt felkutatja Jézus, és ahogy a tékozló fiút visszafogadja az Atya.

Itt egy olyan levelet olvashatunk, amelyről minden kétséget kizáróan sugárzik, hogy ugyan egy ember vetett papírra, de mégis, Isten szól belőle hozzánk. Emberi „léptékkel mérve” ugyanis a fenti igeszakasznak így kellene hangoznia: Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem Istentől van!...

Ő azonban így szól: „…aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” Óriási különbség. Mekkora szeretet lakozhat valakiben, aki egy bűnös bitanghoz nem a kirekesztés és a büntetés szándékával érkezik, hanem az elnéző megbocsátás és a visszafogadás ígéretével!

Torday Gábor