Hétfő, Jel 4

Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: "Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük." Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett". Jel 4

A Jelenések könyvének értelmezéséhez kevés a tudásom és a bátorságom. Csak azt tudom, hogy ezt az utolsó bibliai könyvet olvasva mindig nyugtalanság, izgatottság és feszült várakozás vesz erőt rajtam. Sok szép magyarázatot lehet adni a Szentírás különböző részeihez, de ebben a könyvben, hogy úgy mondjam, nincs kecmec. A kegyelmes, megbocsátó, szerető Isten itt megmutatja teljes hatalmát és igazságos haragját, amely még így sem áll arányban az utolsó idők mérhetetlen emberi gonoszságával és a megtérésre való képtelenség minden elképzelést fölülmúló méreteivel. És ez még csak nem is valamiféle jóslatként áll előttünk, hiszen így hangzik az ige: "...megmutatom neked azokat, amiknek meg KELL történniük."

Mi mást is tehetnénk, mint hogy mi is letesszük koronánkat az örökkön-örökké élő trónusa elé, imádjuk és dicsőítjük Őt és könyörögjünk hozzá, hogy Ama Napon, amikor mindezeknek meg KELL történniük, mi és mindazok, akiket életünkben ránk bízott, ott állhassanak az Ő szent színe előtt!

Bartos Bea