A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: "Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél". És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött. Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel végződik, és ezzel ártanak. A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
Kedves Testvérek, János egészen fantasztikus és szép világba látott bele, ami bár kegyetlennek tűnik, mégis ragyogó tökéletessége a domináns. Nem féltem, ahogy olvastam, inkább ámultam, ahogy az angyalok harci díszben az oroszlánfejű lovakon robognak, hogy elveszejtsék az emberek harmadát. De a többiek, az életben maradtak sem térnek meg, tovább imádják bálványaikat. Talán mi vagyunk az életben maradtak? Mindenesetre élünk és megtérésre is szükségünk van minden nap, nem pedig bálványokra! Fönt az égben meg hihetetlen rend és szépség uralkodik, minden halad a kidolgozott terv szerint. Ez biztos és jó.
Balla Gábor
Csodálatos lényeglátással olvastad ezt a (nekem igenis) félelmetes és nehéz szakaszt! Köszönöm!
VálaszTörlésMás: olyan jó lenne felismerni életünk bálványait...
Mikortól válik például a reggeli kávém bálvánnyá?
Vagy a kedvenc idióta sorozatom a tévében, ami miatt "most mindenki maradjon csendben"?
Vagy a felhőkön csücsülő ősz apóka-kép, amivel már iskolás koromban is csak a baj volt.
Vagy a morálizáló rendőr-isten, ami megakadályoz abban, hogy magamat, másokat, végül magát ISTENt szeretni tudjam.
...
Kinek van még felsorlható ötlete?
Nekem a félelmeim a legnagyobb bálványaim.
VálaszTörlésÉs brutálisan nehéz szabadulni tőlük. De egyszer majd biztos sikerül.