2010. október 6., szerda

Szerda, Jel 9,1-12

Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. Sáskák jöttek ki a füstből a földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak. És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje. És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert. Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz hasonló korona, arcuk mint az ember arca, sörényük, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak. Farkuk is volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék. Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a Pusztító nevet viseli. Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után.
Kiemelem 4/b verset "akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje" Gyakran hallani, milyen jól megy egyeseknek, milyen jól élnek, semmi gondjuk, bajuk, makk egészségesek és sorolhatnánk. Hogy nézheti Isten tétlenül, egyesek mit művelnek, milyen gonoszok. Szinte megkeseredve és felháborodva mondja az illető.
Ilyenkor arra gondolok, Isten soha sem téved, ő igazságos. Bár minden ember térne meg Ő hozzá! Olvassuk, a kemény ítéleteket. Akinek homlokán nincs ott az Isten pecsétje.... Nekünk már most ott lehet. Keresztelésünkkor elpecsételt magának, későbbiekben rajtam múlik, hogy én is így gondoljam.
Emlékszem egy énekre, amit Uszkán a cigány testvérektől hallottam : ha valaki látja az arcomat, ha valaki hallja a hangomat, meglátja-e bennem, hogy Krisztus él........ Meglátja?
Szigeti Lászlóné Ilike

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése