Hétfő, Róm 11,25-36

Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

…és amikor már azt gondoltam, hogy minden titkot megfejtettem, hogy tudom, miként működik a világ, ki fog üdvözülni és ki nem, ki jut a Pokolra és ki a Mennybe, akkor egy kétezer évvel ezelőtt élt apostol rám pirít, hogy mindez csak okoskodás, a véges emberi értelem gyarlósága. Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek, az ő bölcsességének mélysége szédítő, s az én kis okoskodásom csak a felszínen kaparászva próbál összefüggéseket találni a világmindenség jelenségei között. Mert sem időm, sem tehetségem, hogy mélyebbre lássak, maradok hát a felszínen, s magamat istenítve balgán ítélkezem. Köszönöm, Uram, hogy adsz vágyat arra, hogy teremtett világod titkait kutassuk, kérlek, adj mindehhez alázatot is! Ámen.

Pompor Zoltán